Egy utcai Rambo-binokli tesztje

Bizonyára sokan hallottak már arról hogy a "piacon" feltüntek hihetetlenül olcsó binokulárok, melyet - legalábbis Budapesten - az utcán kínálnak romániai vendégmunkások. Ezen optikák különös ismertetőjele a nevetséges ár mellett valami rendkívül rikító narancssárga bevonat az objektíven, így messziről ki lehet szúrni ezen "optikákat". Egyik ismerősöm hagyta magát bepalizni és vett egy ilyen 20x50-esnek mondott kukkert, melyet kaján vigyorral az arcomon elkértem és kicsikét közelebbről is megnéztem.

Kézbevéve a binoklit meglehetősen könnyű: valószínűleg az egész váz műanyagból készült, melyet - számomra - undorító terepszínű gumibevonat takar helyenként. Persze lehet, hogy csak nekem vannak averzióim a katonasággal szemben és ezért nem nyerte el a tetszésemet ez a military stílus. A látcsőhöz jár egy vászon tok is, természetesen a szokásos terepszínben. Az egész kinézet úgy ahogy van illik a "hárompálcás" (ld. céllövölde) Rambó-készlethez (műanyag kés, kézigránát stb.). Szokatlan "extra" az élesség-állító csavar mellett egy iránytű is. Mindenesetre nem ezzel vágnék neki a vietnámi őserdőnek: megfelelő mennyiségű folyadék hiányában ugyanis az iránytű alig tud az üvegbúra alatt elforogni, így nem tudtam az északi irányt megtalálni. Marad tehát a fák mohos oldala erre a célra. 

Az objektíven szokatlanul feltűnő narancssárga (másfelől nézve meggypiros) bevonat található. Ismereteim szerint ez az optika hibáit hivatott csökkenteni. Apróság, de a külső gumiborkulat rálóg az objektívre 48-49 mm-re blendézve annak átmérőjét. Az okuláron nem találtam semmiféle antireflexiós bevonatot, talán nem néztem eléggé... A fentiek után azt hiszem meglepő, hogy az objektív és az okulár is (valószinűleg) üvegből van, és nem műanyag - ezt szűrtem le miután a körmömmel megkocogtattam őket. Apró pozitívum (legalábbis nekem tetszett), hogy az objektív-fedő sapka hozzá van erősítve a külső burkolathoz, így az nem tud elveszni. Nem tetszett viszont, hogy anyaga puha gumi. 

Nosza, akasszuk a nyakunkba a binoklit, és irány az ég! A problémák nem érnek véget: az a szalag amivel a nyakba lehet akasztani igen rövid, alig tudom a fejemet átbujtatni rajta. Emellett igen vékony, és egy masnival van a binoklira rákötve. Nem célszerű tehát lóbálni eme drága optikát, hacsak nem az a célünk, hogy minél előbb, minél messzebbre szálljon!

Rövidlátó lévén (-3.5 dioptria) a távcsőbe nézéskor mindig leveszem a szemüveget: majd korrigál a távcső a szemüveg helyett alapon! Itt bizony nem megy: már csak egy pici hiányzik az élességállításhoz, de a csavar nem enged. Marad a szemüvegen keresztüli nézelődés. Első célpont a Hold. Csoda történt! Kettő is van belőle! Hát igen, bizony kettőz a látcső. Némi ügyeskedéssel sikerült párhuzamosabbítani a jobb és bal oldalt (szerencsére a prizmák csavarral állíthatóak.) A művelet nem lett tökéletes, de a folytatáshoz megteszi. 

A nagyítással is gondok akadnak. Ez bizony nem 20x-os, legfeljebb 7x-es! Az okulárok látomezeje is kivánnivalót hagy maga után: 40-45 foknál nem több! A meglepetések folytatódnak: az égi sajt a szokásos fehéres-sárgás szín helyett szép türkizkék árnyalatban ragyog. A Hold pereme igencsak elmosódott, még akkor is amikor a legélesebb(nek mondható) a kép. Vigasztalásképpen megállapítom, hogy a látómező széle felé haladván nem romlik (tovább) számottevően a leképzés.

Megnéztem, még egy-két csillagot is, de nem sok választott el attól, hogy jó messzire elhajítsam ezt "csodát". Az ára legalább vigasztalóan hat, nem vesztünk sokat. Elvégre milyen csillagászati optikát kaphat az ember 1 800 Ft-ért?!